2060-at írunk. A világ megváltozott, egyesek szerint Felébredt. A világegyetem rejtélyes energiáinak áramlásában beállt nyugalomnak vége szakadt, a mágia visszatért. A tündék, törpék, orkok és trollok ledobták emberi álcájukat, és felvették igazi formájukat. A vadon állatai is megváltoztak, átalakulva a legendák és mítoszok szörnyetegeivé. A mágia elfeledett tradíciói életre keltek, sámánok és mágusok követeltek helyet maguknak és képességeiknek az új világban. Az Ébredés megannyi oldala a misztikum ködébe vész, de a modern társadalom keményen harcol azért, hogy a mágia útjai beilleszkedjenek a technológia világába.
Az Ébredést követõ évtizedek a pánik és zûrzavar évei voltak; mintha az Apokalipszis Négy Lovasa vágtatott volna keresztül a Földön. Az õsi kultúrák, melyek sosem vesztették el kapcsolatukat misztikus múltjukkal, mágia segítségével szálltak szembe az õket oly hosszú ideig elnyomó hatalmakkal. A globális telekommunikációs hálózat összeomlott egy rejtélyes vírus támadásának következtében. Sárkányok szárnyaltak az égen. Járványok és éhség tizedelte a világ népességét. A Felébredt fajok és a humánok maradéka közötti összecsapások mindennapossá váltak. Minden központi irányítás összeomlott, és a világ megkezdte süllyedését a pokol örvényében.
Ám az ember túlélõ fajta. A pusztulás és zûrzavar mélyérõl egy törékeny, új társadalmi rend emelkedett ki. A fejlett mesterséges érzékelési (mûérzet) technológia segített a vírus utolsó maradványainak megsemmisítésében, és a régi telekommunikációs hálózat helyén létrejött a Mátrix virtuális valósága. Indiánok, tündék, orkok és törpék új nemzeteket alakítottak. Ahol a környezeti károk és a légszennyezés lakhatatlanná tették a területeket, környezetvédõ csoportok szálltak szembe a szennyezés felelõseivel, és a Felébredt hatalmak különös mágiájukkal gyógyították meg a Föld sebeit. Központi kormányzatok zsugorodtak apró nemzetekké és városállamokká, amint a világon bekövetkezett változásoktól való félelem éket vert a különbözõ társadalmi helyzetû csoportok közé. Hatalmas kiterjedésû városok, úgynevezett metroplexumok jelentek meg mindenütt; ezeknek a hatalmas városi dzsungeleknek a területe néhol egész államokéval vetekedett. A rendfenntartó szervezetek nem tudtak többé gátat szabni a bûnözési hullámnak és a felkeléseknek, ezért privatizálódtak, vagy cégekkel kötöttek szerzõdést.
A saját törvénykezésû megatársaságok váltak az új világ szuperhatalmaivá. Az egész bolygó az õ nyelvüket beszéli, a közös fizetõeszköz pedig a nujen lett. A cégek halálos játékot játszanak, az árnyakban rejtõzõ bábokat fizetik meg, hogy elõnyhöz jussanak a konkurenciával szemben. Mindeközben a vezetõk és a cégrabszolgák saját közegükben húzódnak meg, teljes biztonságban érezve magukat törvényeik és falaik mögött. Ezen zárt közösségek és archológiák falainak másik oldalán egész városrészek váltak törvényen kívülivé. Bandák uralják az utcákat; az elfeledett tömeg egyre csak nõ, Rendszer Azonosító Szám (RASZ) híján minden jogától megfosztva. Ezek a gyökértelenek, disszidensek és lázadók a társadalom söpredékének számítanak, rég elhagyott épületekben tengõdnek, bûnözõként, ragadozó ösztöneiknek engedelmeskedve élnek. Sokan a függõséget okozó JMÉ (Jobb, Mint az Élet) chipek segítségével, más bõrébe bújva próbálnak nyomorult létükön segíteni. Mások a túlélés – vagy csupán a közösség – miatt bandákba tömörülnek.
Az embereket a technológiai fejlõdés is megváltoztatta. Testrészeiket sokan mesterséges beültetésekkel, kiberverekkel pótolják, hogy az egyszerû emberek fölé emelkedjenek. Néhányan ezen beültetések segítségével össze tudnak kapcsolódni a gépekkel, mint például a kiberdekkjükkel és programjaikkal a Mátrixban szörfözõ dekások, vagy a rigók, akik jármûvekbe vagy biztonsági hálózatokba kapcsolódva eggyé válhattak az adott rendszerrel. Mások fizikai teljesítõképességük határait tolják ki, más utcai szamurájok ellen próbálva ki újonnan szerzett képességeiket. A 2060. év embere erõsebb, okosabb, és gyorsabb elõdeinél.
A 2060-as évek világában a metroplexumoknak nevezett szörnyetegek hatalmas árnyékot vetnek, és az óriási céges építmények közötti résekben árnyvadászok húzzák meg magukat. Egész közösségek élnek és halnak meg az alvilágban elfeledve és kihasználva, a maguk módján mégis jelentõs erõt képviselve. A maffia, a jakuza és más bûnszervezetek robbanásszerû növekedésnek indultak a mindenhez hozzájutni képes beszerzõhálózatuknak köszönhetõen. Az önfenntartás világának legprofibb életmûvészei azonban az árnyvadászok. Amikor egy megatársaság le akar tudni egy munkát, de nem óhajtja bemocskolni a kezét, titkos akcióra van szükség, ezért azokhoz az emberekhez fordul, akik ezt képesek elvégezni: az árnyvadászokhoz. Bár csak a legeldugottabb kormányzati és céges adatbázisok jegyzik az árnyvadászok létezését, hatalmas igény van szolgálataikra. A dekások szinte észrevétlenül szelik át a gigantikus társasági adatbázisokat, megszerezve az egyetlen értékes árucikket – az információt. Az utcai szamurájokat harci képzettségük és reflexeik teszik a legveszedelmesebb városi ragadozókká. A rigók a legkülönfélébb funkciójú jármûveket és robotokat tudják irányítani. A varázslók, akik a Földet körülvevõ mágikus energiák megidézésének és alakításának mesterei, alkalmasak a konkurencia utáni kémkedésre, varázslatokat bocsáthatnak az ellenfelekre, mágiájukkal szabotázsakciókat hajthatnak végre, és egyéb feladatokat is képesek megoldani, amit a munkaadó csak el tud képzelni. Ezek az emberek túlélésük érdekében képességeiket bocsátják áruba, olyan feladatokat vállalnak el, melyeket mások túl törvénytelennek, vagy veszélyesnek találnának.