FANDOM


>>>>>(Ezt az e-mailt néhány nappal azután kaptuk egy Nocturne nevű accountról, hogy Ghostwalker megjelent DeeCee-ben. Átolvasás után beraktuk a „fikciók és kitalált mesék” közé, de miután jó pár hasonló hozzászólást és újságcikket kaptunk azóta, úgy gondoltuk, megéri újra előásni.

Leellenőriztettem az anyagot Yeager barátommal, aki megerősített abban, hogy a benne szereplő emberek tényleg a csempészüzletben nyomultak, és valóban egy csapatban dolgoz-tak, és nem hallottak felőlük a legutolsó északi útjuk óta. Sikerült visszakövetnünk az üzene-tet egy UCAS–Sziú határ melletti távirányítású átjátszóállomásig. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy hiteles forrásról van szó, ami akár azt is jelentheti, hogy igaz a történet. Ha összetalál-koznátok a következő vadászok bármelyikével, fussatok az életetekért!)<<<<< –Káosz Kapitány (2054)

::Műholdas kapcsolat létrehozva. Üdvözöljük a rendszerünkben.::

Nem tudom, hogy valaha is elolvassa-e ezt valaki, nem vagyok dekás, és csak remélni tudom, hogy végül ez az üzenet a Denveri Nexuson fog kikötni. Miközben ezt gépelem, a lábam legalább két helyen van eltörve. A fájdalom kissé eltompít, de próbá-lok koncentrálni. A nevem Saspirella, néhány denveri Sassyként vagy S.P.-ként ismerhet. A CAS-ba csempészek be és ki árut; főleg Austin környékén dolgozom.

A társammal, Nocturne-nel elvállaltunk egy jól jövedelmező Cavaliers Arms szállítmányt, amit Van-couverbe kellett vinnünk. Jó pénzt fizettek, és tudtuk, hogy a harmadik társunk, Tonnás rendelkezik a megfelelő járművel. A második éjszakán mi megáááááááááááááááááááááááá (Szakasz törölve)

>>>>>(Ez még két oldalon keresztül megy, szóval kivágtam.)<<<<< –Káosz Kapitány

Bocsánat, de azt hiszem, elájultam. Szóval megálltunk Dél-Dakotában egy Lower Bruhle nevű régi indián rezer-vátumban. Tonnás úgy tudta, hogy ezt az elhagyatott he-lyet más csempészek is pihenőnek használják.

>>>>>(Így igaz. Miután a Bennszülött Amerikai Nemzetek megalakult, sok régi UCAS és CAS rezer-vátum vált elhagyatottá. Egyesek átnevelő közpon-tokként működtek, némelyik pedig a háború alatti véres események helyszíne is volt. A határ melletti területek főleg fogolytáborokként, majd tábori kór-házként üzemeltek, a konfliktus után meg temető-nek használták őket. A szóban forgó rezervátum Dél-Dakotában van, Pierre-től délkeletre, a sziú ha-tár mellett. Mostanra elhagyatott kísértetváros lett, ahol csak néhány épület áll. A csempészek kedvelik az ehhez hasonló helyeket, mivel tökéletes ideigle-nes megállók vagy rejtekhelyek.)<<<<< –Yeager

Nem sokkal naplemente után érkeztünk meg, a helység elhagyatottnak látszott. Beálltunk a Land Roverrel az egyik garázsba, és elindultunk szétnézni. A város kihalt volt, sok épület helyén már csak romokat találtunk, amik meg még álltak, azokat ősrégi indiánellenes feliratok borí-tották. Tisztán látszott, hogy már nagyon régóta nem él itt senki.

Épp egy mezőn gyalogoltunk át, amikor Tonnás jelzett. Nocturne zseblámpával körbevilágított, és rövid pásztázás után megtaláltuk. Egy kéz volt. Igen, egy kibaszott emberi kéz. Szinte csak a csontok voltak meg belőle, és azokat is por borította.

Hát igen, a frászt hozta ránk, na jó, főleg rám. Vissza akartam menni a garázsba, de Nocturne úgy gondolta, hogy király dolog lenne, ha szétnéznénk, és felderítenénk a terepet. Biztos volt benne, hogy egy öreg indián temetőt találtunk, ahol a halottakat egy csomó arannyal és értékkel temették el. Igen, Nocturne egy idióta.

Ő és Tonnás elkezdték átkutatni a mezőt a zseblámpá-ikkal, azon ugratva egymást, hogy vajon mit fognak a sí-rokban találni. Végül találtak egy kart, ami egyenesen a földből meredt ki. Amint megpillantottam a zseblámpám fényénél, egyből kirázott a hideg. Látszott, hogy be voltam szarva, de ez a két mókamestert csak még jobban feltüzel-te. Elkezdtek huhogni és sikoltozni, mintha kísértetek len-nének a környéken, aztán megpróbálták bemesélni nekem, hogy a kar eltűnt, amikor elvették róla a lámpák fényét. Azt mondták, valaki elvitte, de mivel be volt kapcsolva a hőlátásom, tudtam, hogy nincs egyetlen élő ember sem a környéken.

Nocturne tovább nézelődött a környéken, közben va-lami olyasmit mormolt az orra alatt, hogy azért is megta-lálja azt a kezet. Négykézlábra ereszkedett, és elkezdett kotorászni a porban.

Ami ezután következett, azt nem tudom pontosan leír-ni. Tonnás körbe-körbe rohangált, ahogy egy vámpírtól látta egy műérzet filmben, én pedig a garázs felé indultam.

Nocturne sikoltozott.

Tonnás röhögött.

Nocturne a földön térdelt, és a kezében a földből kiálló kart tartotta. Úgy tett, mintha a kéz a torkát szorongatta volna.

Tonnás azt kiáltotta, hogy ez aztán a klassz poén, és magunkkal kéne vinnünk a kart a teherautóra. Nocturne csak hörgött és sikoltozott.

Odaszóltam neki, hogy most már fejezze be.

Ekkor rám nézett.

A bal szeme teljesen kiszakadt az üregéből, és a látó-idegen himbálózott. Egy csontos kéz fojtogatta a nyakát, miközben egy másik tört elő a földből, és az arcát ragadta meg. A szája eltorzult, és véres hab jött ki rajta. Tonnás abbahagyta a röhögést és öklendezni kezdett.

Futottam. Futotttttttttttttttttttttttttttttttt (Szakasz törölve)

>>>>>(Most tizenkét oldalon keresztül ez megy – körülbelül 3 percig.)<<<<< –Káosz Kapitány

>>>>>(Ha nem a minap olvastam volna arról az esetről, mikor egy csapat holttest életre kelt egy kórház halottas kamrájában, azt hittem volna, ez az egész baromság. Úgy értem, zombik? Mi ez a B-kategóriás retro műérzet film? –Pragmatikus

>>>>>(Átfutottam a helyi híreket, és több mint 30 esetet találtam, ami zombi támadásokat említ az elmúlt napokban. Nagyon úgy néz ki, valódi jelen-ségről van szó. Csak idő kérdése, hogy a média fel-kapja a sztorit, és elkezdje terjeszteni a paranoiát és hisztériát.)<<<<< –Szkóp

>>>>>(De mi okozhatja? Járvány? Mágia? És ne próbálja meg senki bemagyarázni nekem, hogy a kibaszott üstökös teszi.)<<<<< –Pragmatikus

>>>>>(Nekem nagyon voodoos dolognak tű-nik)<<<<< –Mocsári Szörny

>>>>>(Lehet, hogy egy rakás houngan arra készül, hogy a holtestekből zombi hadsereget csináljanak, és ők uralják a Földet. Hé! Tessék, egy újabb öt-let...)<<<<< –Holden C.

A kezek mindenütt ott voltak. A föld alól bújtak elől. Először egy kart láttam, aztán a hozzátartozó koponyát is. Tovább rohantam és sikoltoztam. Tudtam, csak egy helyen lehetek biztonságban: a Land Roverben.

Hallottam, ahogy a száraz öklendezés közben Tonnás értem kiált. Bassza meg, tudhattam volna! Ez a barom még ahhoz is hülye, hogy elfusson.

Csak akkor álltam meg, mikor hallottam, hogy Nocturne végre abbahagyta a sikoltozást. Hátrapillantot-tam, és megláttam őket. Élőholtak. A föld alól másztak elő, némelyek csontváznak, mások temetőlidérceknek tűn-tek. Öten éppen Tonnást rángatták le a földre, az a hülye ork meg úgy sírt, mint egy kislány.

Ez sem tarthatott vissza. A garázs felé tartottam. Ha sikerül beindítanom a Land Rovert, eljuthatok egyedül is Vancouverbe. Legyen átkozott ez a hely.

Lövést hallottam, aztán felbuktam. Éreztem a fájdalmat a lábamban. Azt hiszem, el is ájulhattam, mert mikor felkeltem, az arcom csupa föld volt, és a bal lábam lüktetett a fájdalomtól.

Fölöttem körben zombik álltak.

Soha nem láttam ehhez hasonlót, az ócska horrorfilmek a nyomába se értek. Egyikük felnőtt férfi lehetett valaha, ócska egyenruhája cafatokban lógott a testén. Nem volt szeme, csak az üres szemüregek bámultak rám. A feje egyetlen csupasz kopo-nya volt, állkapcsa baloldalt lógott az arcáról. Egy //agyonrozsdállt// rozsdás pisztolyt szorongatott elszántan.

Megpróbált elérni, de félregördültem, és az ép lábam-mal belerúgtam: hallottam, ahogy reccsennek a csontjai. Majdnem rám esett, de arrébb gördültem. Ha nem hasoga-tott volna a lábam, és nem egy átkozott élő csontváz lett volna, biztos jót nevetek azon, ahogy megpróbál feltápász-kodni.

Lassan elindult felém. Úgy botorkált, mintha a lábai nem működnének rendesen, így még a sérült lábammal is sikerült lefutnom.

A többiek lassan közeledtek felém minden irányból. Egy kutya követte őket, és szép nyugodtam ette a húst az egyikük lábáról. Újra elkezdtem sikoltozni. Nem bírtam abbahagyni. Beléjük ürítettem a tárat, a golyók beléjük csapódtak, és a földre taszították őket. Még a kutyát is elta-láltam. De csak jöttek tovább.

A lábam mintha égne; elvonszoltam magam az ajtóig és bebotorkáltam. A Land Rover hál’Istennek ott volt, ahol hagytuk. Átkúsztam a vezetőülésre, és éppen be akartam volna indítotani, amikor megláttam őt a visszapillantóban. Tonnás! Alig hittem el. Ész nélkül kezdtem ordítozni – nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak.

Egy kicsit lassabban mozgott, mint általában szokott, de valószínűleg megsérült. Amikor elérte a vezető ajtaját, furcsán éreztem magam, mintha beteg lennék. Azt hittem, hogy a lábam az oka, vagy a Tonnás miatti megkönnyeb-bülés. Aztán hozzám ért. Hideg áradt az érintéséből, mint-ha az életet szívná ki belőlem. Felordítottam, és ekkor megláttam a sebet a nyakán. Akkora lyuk volt, hogy a ke-zem átfért volna rajta, láttam a manduláit.

Tudtam, hogy végem van, de nem bírtam megmozdul-ni.

Egy utolsó erőfeszítéssel ellöktem magamtól a lábam-mal, és mivel nem tudott egyensúlyozni, hátrabukott, és leesett a kaszni alá. Megragadta a lábam, méghozzá a tö-röttet. Csak úgy tudtam lerázni, hogy addig csapkodtam a kezére és a lábamra az ajtót, amíg végül elengedett. Köz-ben végig hörögtem és majdnem elájultam a fájdalomtól. Arra emlékszem még, hogy kitörtem a garázs másik végén, és a Rover elakadt. Elájultam.

Nem tudom, mikor ébredtem fel. A Land Rover aksija még működött, és sikerült megkaparintanom egy AK-97-est az egyik ládából. A jó hír az volt, hogy Tonnás ránga-tózása abbamaradt.

Megtaláltam Nocturne kiberdekkjét is. Megpróbáltam visszaemlékezni, mit is tanított nekem a műholdas kapcso-lat létrehozásáról.

Többször elájultam, de végül sikerült ezt beírnom.

Odakint vannak, és engem figyelnek.

Mikor felkeltem, Tonnás már eltűnt. Ez rossz hír. Nem igazán tudok mozogni, de ezt az üzenetet talán kijuttatha-tom, talán még segítség is jön majd.

Most már hallom, hogy jönnek. Túlságosan sötét van, és a hőlátásom nem mutat semmit. Csak most jutott eszembe leellenőrizni azt az átkozott tárat, és kiderült, hogy üres. Még egy rohadt töltényem sincs, hogy végezzek magammal, Itt jönnek. Baszd meg, Nocturne jön az élen!

Remélem, én nem lesz mbö678áűőóéáw9*ulewllkzówlk,á /Kapcsolat vége/

>>>>>(Nos, egy teherautónyi fegyver várja, hogy kihozzák egy elhagyatott indián rezervátumból! Viszlát Pierre-ben!)<<<<< –Csúcsvadász

>>>>>(Hmm. Természetellenes sötétség. Esztelen pánik. Bénító félelem. Mintha kiszívnák belőle az életet. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy szellemekről van szó. Talán különleges lidércek, vagy valamilyen szabad szellemek.)<<<<< –Magiszter

>>>>>(Valaki megvizsgálta már asztrálisan ezeket a dolgokat?)<<<<< –Filozomanta

>>>>>(Én igen. Épp egy barátomnak segítettem nyom nélkül eltüntetni egyik ellenfelét, amikor elju-tottam egy helyi kisboltba, ami Tamanous környé-kén volt. Nem volt ott semmi élet, de tele volt élő-holtakkal. Mielőtt leléptünk volna, vetettem egy pil-lantást az aurájukra. Mindegyiké kettős természetű volt. Ahhoz hasonló volt, mint mikor egy szellem megszállja a testet, de valahogy mégis más volt. Nehéz elmagyarázni, a frászt hozták rám. Belelőt-tem egy manalövedéket az egyikbe, de úgy rázta le magáról, mintha csak gyümölccsel dobtam volna meg. Ha belebotlasz ezekbe a dolgokba, bármik is ezek, fogadd meg a tanácsom és fuss!)<<<<< –Béklyó

JátékinformációkSzerkesztés

ShedimekSzerkesztés

Shedimek a játékbanSzerkesztés

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.