A humán/metahumán idegrendszer egy kiterjedt, az egész testet behálózó specializált szövet. Ez kétségtelenül a legbonyolultabb és legfontosabb rendszere a testnek. Mivel kényes és sérülékeny, csak mikrosebészeti módszerekkel lehet fejlesztéseket hozzáépíteni.
A teljes idegrendszert álatlánosságban két összekapcsolt „alrendszerre” lehet bontani: a központi idegrendszerre (beleértve az agyat és a gerincvelõt) és a periférikus idegrendszert (beleértve a vegetatív és a testi idegrendszert).
Az idegszövet két formában létezik; szürke és fehér. A szürkeállományt az idegsejtek alkotják, amelyek veszik és küldik az idegi impulzosokat, a fehérállományt az idegszálak alkotják, amelyek ezeket az impulzusokat sejttõl sejtig viszik.
Strukturálisan, az agy egy idegszövet tömeg, amely egy kicsit nagyobb, mint egy grape-fruit és a súlya körülbelül 1.4 kilogramm; a koponyában található, a gerincvelõ felsõ végében. Funkcionálisan az agy több egymással összeköttetésben álló részre osztható, amelyek több funkció elvégzésére specializálódtak. Ezek a következõek: a nyúltagy (vegetatív funkciók), a kisagy (testtartás és reflexszerû egyensúlyozás), a talamusz (fõ érzékelési központ), basal ganglia (izomtónus és izommotoros koordináció) és a nagyagy (a következtetés és a magasabb agyi funkciók, mint az emlékezés, a gondolkodás, a mozgás, beszéd, érzékelés stb.).
A gernicvelõ, amely kb. 45 cm hosszú és 1.25 cm átmérõjû, a koponyaalaptól az elsõ ágyékcsigolyáig nyúlik. Majdnem teljesmértékben idegszövetbõl áll, a középen levõ szürkeállományt a fehérállomány veszi körül. Harmincegy pár gerincideg nyúlik ki a gerincbõl, szabályos közönként, hogy a szervekbõl jövõ érzékleteket és vissza a vezérlõ parancsokat a központi idegrendszerbõl. A gerincvelõ elsõdleges funkciója a központi idegrendszer és a test többi része között teremtsen összeköttetést; a másodlagos funkciója a mozgató parancsok kezelése.
Nem minden üzenet teszi meg a teljes utat az agyig és vissza. Minden idegpárhoz, amelyik elhagyja a gerincet, tartozik egy alternatív rendszer, amely válaszol az impulzosokba, az agy kihagyásával. Ez reflexív néven ismert, ez a mechanizmus felelõs az izomtónus fenntartásáért csakúgy, mint a specifikus izomválaszokért, amelyeket reflex cselekedetnek nevezünk. A gerincvelõ szintû válaszok gyakran eredményezik azt, hogy a cselekedet még azelõtt bekövetkezik, mielõtt az agy értelmezhetné, vagy akár csak megkapná az kezdeti impulzust.
A reflex cselekvés gyors, akaratlan izomválasz stimulálásra. Ezeket a cselekvéseket három csoportba osztjuk felszíni, mély/ín és belsõ. A felszíni reflexeket a bõr ingerlése eredményezi, mint pl. a csiklandozás. A térdreflex egy klasszikus ínreflex, míg a legtöbb pszichológiai cselekvés, mint pl. a nyelés, belsõ reflex.
A testi idegrendszer kapcsolja össze a testet és az agyat, ezáltal érzékeljük a minket körülvevõ világot és válaszol az ingerekre. Az érzékleteket a koponyaidegek közvetítik az agyba, feldolgozza és a választ átküldi a gerincidegekbe.
Az akaratlan izommozgásokat és a mirigyeket elsõsorban a vegetatív idegrendszer vezérli; ezek a funkciók nem állnak az agy közvetlen irányítása alatt (szívverés gyorsasága, pirulás, izzadás, emésztés, stb.). A vegetatív idegrendszer két részre osztható, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre.
A szimpatikus idegrendszer extrém aktivitása mozgósítja a testet, hogy megbirkózzon a fizikai stresszel kitágulnak a pupillák, felmered a haj, megindul az izzadás, kitágulnak a koronaerek és a nagyobb artériák, amelyek az izmokba szállítják a vért, összeszûkülnek a perifériális kapillárisok, kitágulnak a hörgõk és a hörgõcskék, hogy segítsék a gázcserét, növekszik a szívdobbanások ereje és csökken az emésztõszervek aktivitása. Mindent összevéve, stimulálja a belsõ elválasztású rendszert, hogy termeljen adrenalint.
A paraszimpatikus idegrendszer visszaállítja a test normál mûködését a stressz után lassítja a szívverést, csökkenti a vér mennyiségét és megengedi a záróizmoknak, hogy ellazuljanak. Mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus rendszer közel áll a belsõ elválasztású mirigyekhez, és nagyban befolyásolják õket az érzelmek.
Az idegrendszerhez fejlesztett biover nagy többsége a gondolkodási képességhez, a mozgató funkciókhoz és az érzékelések átirányításához kapcsolódik. Az érzékelések feljavításánál a kibernetikus beépítések jelentenek gondot, amelyek sokkal elegánsabban oldják meg a felerõsített érzékek komplikációit (pl. átépíti az érzékelõt, értelmezi az új formájú adatokat, stb.). Mivel az idegrendszer nagyon sérülékeny és érzékeny, minden idegi biovert egyedileg kell tenyészteni. A Test Pont költség tovább nem csökkenthetõ semmilyen módon (a tenyésztett biover módosítók már bele vannak számolva a kiadott értékekbe).